Az egyesületet azzal a céllal alapítottuk, hogy minél több árva, elhagyott gyereken segíthessünk, mivel tudnivaló dolog az, hogy az intézetből kikerült, nem családban nevelkedett fiatal komoly problémákkal küszködik a közösségbe és társadalomba való beilleszkedés terén. Sajnos ebben az elanyagiasodott világban nagyon kevés az olyan ember, aki nem a saját megélhetéséért küzd, hanem az ilyen szociális problémák megoldásán fáradozik. Az egyesület megalapításakor nagyon sok szép tervünk volt, amit közös össze fogással meg lehetett volna (és hisszük, hogy meg is lehet) valósítani. Mivel a Hargita megyei gyermekotthonokat feloszlatták, a gyermekeket különböző nevelőkhöz, családi otthonokba helyezték el, tehát a sorsuk részben megoldódott, jelenleg nincs szükségük anyagi téren a mi segítségünkre. De ennek ellenére a programjaink nagy részét nekik, értük szervezzük. Két éves fennállásunk alatt 6 olyan családdal, ahol árva, elhagyott gyermekeket fogadtak be és nevelnek, 3 olyan családdal, ahol fogyatékosok vannak, 2 olyan, ahol az egyik szülő kihalt, tartottuk a kapcsolatot és próbáltuk segíteni őket abból a kicsiből, amink volt. Tudjuk, hogy nagyon sok az olyan család, ahol a napi betevő falatra sem jut és ezért fájdalmasan, de kénytelenek lemondani a gyermekükről, vagy ha nem mondanak le róla, akkor éppen éheztetik.

Sajnos, szomorú eseménynek voltunk tanúi, ami a városunkban történt karácsony előtt. Egy gyermekotthonban nevelkedett anyuka, aki már több éve férjnél volt és egy gyönyörű kisgyereknek adott életet, egyik percről a másikra eltűnt otthagyva a családját és összeállott egy másik férfival.

A férje elég sokáig (több mint egy évig) rendezte a gyerekét, de végül a sok bánat, szomorúság és neveléssel együtt járó gondok miatt elkezdett inni és nagyon elzüllött. Nem törődött többet e gyerekével, napokig hagyta magára az ugyancsak alkoholista apjával. Tette ezt addig, míg egy szép napon hazaérve holtan találta őket. Nem lehet tudni, hogy az étlenség, az alkohol, vagy éppen a hideg végzett velük, de tény, hogy mindketten eltávoztak ebből a világból.

 Mindezt azért írtam le, mert úgy érzem, hogy ha egy kicsit komolyabban vettük volna a dolgot, lehet, hogy segíthettünk volna rajtuk. Mivel nagyon átéreztük ezt a fájdalmas veszteséget, kicsit magunkat is hibáztatva a dolgok alakulása miatt, úgy döntöttünk, hogy a jövőben több figyelmet fogunk szentelni a rászorulókra, hiszen nagyon sok ilyen és ehhez hasonló ember van, akinek egy jó szó is sokat segítene, ha megfelelő időben és megfelelő embertől kapná.

2004 Karácsonyán csodálatos műsorral léptek fel a gyerekek, a nagyobbak előadták a „Jézus az országúton” című színdarabot, a kisebbek pedig szavalatukkal és énekükkel tették szebbé az ünnepet.

A résztvevőknek szeretetcsomagokat készítettünk és megajándékoztuk

őket. Az elkészített csomagok egy részét halmozottan hátrányos helyzetben lévő gyerekekhez juttattuk el. Ők nem tudtak résztvenni az ünnepségen a fogyatékosságuk, vagy éppen a nagy távolság miatt.

Látván e családok gondjait, problémáit, szeretnénk felkutatni a 2005-ös évtől kezdődően, hogy segítsünk rajtuk, de főleg a gyerekeken, anélkül hogy elválasztanánk őket szüleiktől, hiszen sokkal fontosabb segíteni rajtuk és megoldani a problémájukat, mielőtt a család felbomlana, szétesne az anyagi, esetleg pszichológiai, vagy éppen az alkohol okozta problémák miatt.